|
A városról
 A karakterek
Rengeteg szereplőt mozgató sorozatról van szó, akiket három csoportba sorolok: a normálisak, a bizarr szereplők, és a természetfeletti figurák. Értelmezésem szerint ez a három csoport a tudat három szintjének felel meg. Freud szerint létezik a tudat, a „jéghegy csúcsa”, a Twin Peaks normális figurái. Alatta egy szinttel a tudatelőttes, egy fokkal mélyebb réteg az emberi elmében, a sorozat bizarr figurái. Végül pedig a tudatalatti, mely az elfojtott érzelmeket, indulatokat, vágyakat tartalmazza. Ezek a természetfeletti karakterek, de maga Twin Peaks városa is felfogható egyfajta elfojtott tudatalattinak. A normálisak
 A Michael Ontkean által silányan formált Harry Truman, a település seriffje. Az a rendfenntartó, akit egyszerű, emberközeli, figyelmes, jóindulatú tulajdinságokkal valamint kevésbé szines egyéniséggel ruház fel rendezőnk. Eme sajátosságokat nagymértékben befolyásolja az őt játszó színész, aki már előzőekben is jelentős mértékben került efféle alak megtestesítésének lehetőségéhez. Így egyértelmű a szerző elmélete, miszerint neki szánta ezt a szerepet. Sejtelmes, hogy a történet folyamán csupán egyszer tételezik fel a seriff retardáltságának kérdését. Perspektíva függvénye -feltételesen az összes szereplő tébolyult, akkor célszerű a tematika-, ámde vitathatatlan, hogy egyénisége igencsak eltér az iromány kedélyállapotától. Donna, az ártatlan barna lányként megjelenő figura, továbbá Laura legjobb barátője. Emelett szentimentális románcot folytat elhunyt barátnője titkos, bizonytalan viszonyt folytató szertőjével, James-szel. mindezek felett oly makulátlan és tiszztességes az ismertetése,hogy e csekély faktor nem befolyásolja jó hírét. A hagyományos jófiúként megjelenő James külsőségeiben James Dean valamint kismértékben Brando személyes jegyeit láthatjuk újjászületni az alkotásban. Ő az '50-es évek, klasszikus típusfigurája -fekete bőrdzseki, fekete motor, sötét haj, bánatos kutyaszemek-, akit rengetegszer megKísérelnek rossz útra téríteni, azonban szereplőnk a cselekmények leforgása alatt ellenáll és megmarad pozitív hősnek. Valamint megismerkedhetünk: Shelly-vel, a pincérlánnyal, a bölcs indián rendőrrel -klasszikus politikai korrektség-. Érzékelhető, hogy Lynch szemében nekik jutot a legminimálisabb érdemi rész, és olymértékben sémakategóriák, hogy szinte már önmaguk paródiájává válnak. A bizarr alakok
 Laura Palmer ugyan már halott a sorozat elején, a szeplőtelen szépségkirálynő önképe azonban viszonylag hamar eltorzul. Kiderül, hogy egy bordélyház állandó alkalmazottja volt,miszerint több férfival -apja üzlettársával is- létesített rendszeres szexuális kontaktust, és halála előtti heteiben jelentősen megváltozott a egyénisége. Bár szőke haja és szép arca az romlatlanság megtestesítőjének is bélyegezhetné, Lynch tesz róla, hogy árnyalt személlyé váljon. Barátja, Bobby eleinte nem valósul meg másnak, csupán túlzott önbizalommal rendelkező, rebellis ifjúnak.Neki aztán senki sem parancsolhat. Már az első epizódban, amikor a börtönben majomhangokat hallat és egy autó motorháztetőjén kísérel meg szörfözni, tudatosulhat bennünk tudatzavara . Laura osztálytársként fekbukkanó Audrey már az első benyomás alapján zavart elméjűséget keltet, mintha egy másik világon élne. Folyamatosan álmodozó kifejezéssel mered a semmibe, piros cipőt visel az iskolában -mely a benne lobogó tüzet hivatott szimbolizálni-. Meglepően a későbbiekben egyre kevésbé tűnik komplett őrültnek. Benjamin Horne, Audrey édesapja,aki a gonosz üzletembert testesití meg, majd relatíve később egyre nagyobb komplikációkba keveredik. Teljesen váratlanul egy üzleti megbeszélés közben felugrik az asztalra és előad egy rövid musical-betétet, később a teljes értelmi leépülés jegyei is megjelennek nála. Bizarr karakterek még: Andy, az érzékeny rendőr -néhány jelenete burleszk-szerű, többször is sírva fakad- és a sorozat főszereplője, Dale Cooper az FBI-tól. A Kyle MacLachan által alakított Cooper ügynök minden idők egyik legösszetettebb és legemlékezetesebb figurája. Lynch kézjegye erősen érezhető rajta, néhány tette és tulajdonsága nehezen értelmezhető. Elsőre egy átlagos, fekete öltönyös, lenyalt hajú szövetségi ügynöknek tűnik. Ő a „Kívülálló”, aki betoppan egy jól összeszokott közösségbe, kezdetben természetesen aggódva és bizalmatlanul viszonyulnak hozzá. Később azonban árnyalódik a karaktere: érthetetlen lelkesedéssel viszonyul a fenyőfákhoz (Douglas fenyők) és a cseresznyés süteményekhez, a fánkot pedig egyenesen imádja (ami szórakoztató paródiája az amerikai filmekben ábrázolt rendőr figuráknak, akik folyton fánkot esznek). Egy diktafonba élete szinte minden mozzanatát rögzíti, a felvételeket egy bizonyos Diane-nek címezve. A sorozat folyamán nem derül ki, pontosan ki is ez a nő, csupán találgatni lehet: a főnöke? Volt szerelme? Az anyja? Talán nem is létezik? Viszont Dale Cooper Naplója című könyvből kiderül, hogy Diane nem volt más mint Cooper titkárnője! Cooper ügynök folyamatos hangulatváltozásokkal rendelkezik, például egy sikertelen üldözés után pár másodperccel fánkot kér, a kihallgató-szobában azonban rideg és kíméletlen. A kihallgatások általában a sororzat egyik legérdekesebb, legélvezhetőbb részei. A természetfeletti figurák
 Bobby apja tábornok, aki egy repülőgép-szerencsétlenségből visszatérve válik természetfeletti figurává. Néha érthetetlen módon eltűnik, majd újra felbukkan és olyan mondatok hagyják el a száját, melyek garantált beutalót jelentenek az elmegyógyintézetbe. Ronette Pulaski, a második áldozat bemocskolt fehér ruhában botorkál a vasúti síneken, később pedig kapcsolatba lép természetfeletti megrontójával, a gyilkossal, Bobbal. Az ő kapcsolatuk már valóban elszakad a realitás talajától. Felbukkan még egy visszafelé beszélő törpe, egy óriás és Bob, maga a Sátán (valóban a sátán vagy csak egy gonosz démon?). Bár Lynch Bob megjelenésében kerüli a bejáratott sablonokat (nem hord magánál vasvillát és nincsenek vörös szarvai), mégis ő az ősi, tiszta gonosz, aki az emberiség legendáiban megjelenik. |
